A kutatóközpont elődje az 1950-ben alapított Központi Fizikai Kutatóintézet volt. Az eredetileg két osztállyal megalakuló intézet rövid idő alatt több osztállyal bővült, olyan kutatók vezetése alatt, mint például Simonyi Károly és Jánossy Lajos. Célja az előkészítő bizottság megfogalmazása szerint “a magyar fizikai kutatást eddigi, a többi tudományághoz képest is messze elmaradt állapotából kiemelni, és lehetővé tenni a termékeny tudományos kutatást a fizika minden területén, melyek a tudomány fejlesztése és alkalmazása szempontjából elsősorban fontosak.” A KFKI-ban már kezdetektől igen sokszínű kutatás folyt, és nincs ez másképp ma sem a Wigner FK-ban. Mindig is jellemző volt az eredmények közvetett vagy közvetlen hasznosítása. Nem kizárólag a fizika volt itt jelen, de a különböző műszaki, sőt az élettudományok is helyet kaptak az intézetben. Az egykori KFKI helyén működik ma az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az MTA Energiatudományi Kutatóközpont.

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont (MTA Wigner FK) 2012. január 1-től a korábbi MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet és a korábbi MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet egyesülésével jött létre. Ma az MTA legnagyobb fizikával foglalkozó kutatóintézete. 2013-tól a Kutatóközpont részeként működik a világszínvonalú Wigner Adatközpont is.

Kutatóink a világ legkülönbözőbb fizikai problémáit vizsgálják az egészen apró részecskék tanulmányozásától a világűr fizikájáig, az elméleti problémáktól az alkalmazott kutatásokig.

Bővebben a KFKI, és így az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont történetéről az alábbi művekben olvashatunk:

Jéki László: KFKI (Arteria Studio, Budapest, 2001)

Jéki László: A Központi Fizikai Kutatóintézet, Természet Világa különszám (2006/1)

Természet Világa, a KFKI 60 évesévfordulója alkalmából megjelent különszám (2011/1p)

történet3történettörténet történet